Egy családi ház felépítéséhez alapozó, ácsszerkezet-építő, tetőfedő, villanyszerelő, gépészeti szerelő, burkoló és még jó néhány szakág munkája kell. Ha ezeket a megrendelő külön-külön fogadja fel, ő maga válik a projekt koordinátorává — egy olyan szerepbe, amire a legtöbben sem idővel, sem rálátással nem rendelkeznek.
Mi az a generálkivitelezés valójában?
A generálkivitelező egyetlen szerződéses partnerként vállalja a teljes építkezést: ő szervezi az alvállalkozókat, ő felel a határidőkért, a minőségért és azért is, ha valamelyik szakág hibázik. A megrendelő nem tíz emberrel egyeztet, hanem eggyel.
Egy felelős, nem tíz
Ez a különbség tűnik elsőre formalitásnak, valójában itt dől el a legtöbb építkezés sorsa. Ha egy vízszerelési hiba egy falazási hibával találkozik, külön megrendelt vállalkozóknál könnyen kialakul a „nem az én hibám” helyzet. Generálkivitelezésnél ez nem lehetséges: a felelősség nem oszlik szét, egy kézben marad.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a megrendelőnek nem kell műszaki ellenőrnek, ütemezőnek és konfliktuskezelőnek is lennie a saját építkezésén — ezt a szerepet a generálkivitelező veszi át.
Mit fed le ez a gyakorlatban?
- Ütemezés. A szakágak sorrendje és időzítése úgy van összehangolva, hogy ne csússzanak egymásra és ne várakoztassák egymást.
- Minőségellenőrzés. Minden fázis lezárása előtt ellenőrzés történik, nem csak a végén.
- Anyagbeszerzés. Egy kézben történő beszerzés jobb alkupozíciót és kiszámíthatóbb határidőket ad.
- Kommunikáció. A megrendelő egyetlen kapcsolattartótól kap rendszeres, érthető visszajelzést.
Mikor éri meg leginkább?
Minél összetettebb egy projekt — például ha CLT szerkezetet hagyományos alapozással, modern gépészettel és egyedi tervezéssel kell összehangolni —, annál nagyobb az értéke annak, hogy valaki az egészet egyben látja. A generálkivitelezés nem egy extra szolgáltatás a sok közül, hanem az a keret, amiben a többi szolgáltatásunk — a tervezéstől a kivitelezésig — valóban egy folyamattá áll össze.
